Most így átgondolva, ez nem is egy értékelés lesz, sokkal inkább egy életmorzsa, ami által betekintést nyerhet a kedves jelenlévő egy olvasó által megélt csodának.
2020.10.28., 10:59. Telefon megcsörren. Rápillantok a képernyőre, a futár számát pillantom meg. Ez csak egyet jelenthet. Hamarosan a kezemben tudhatom Bauer Barbara legújabb regényét.
2020.10. 28., 17:02. Befejeztem. Most akkor hogyan tovább?
Erről az évről sok rossz elmondható. Nemszeretjükév, csúnyagonoszév. De számomra igenis ott ragyog az a fényes pont, ami nem más, mint a nap, amikor először olvastam Bauer-regényt. Számos regénnyel később, immár igazi hardcore fanként vártam A fekete rózsa megjelenését. Mondják, hogy a várakozás édes. Hát, ez is az volt, de a türelmetlenségtől szabadulni nem tudtam.
Most pedig eljött a nap. És míg dolgoztam, a regény édesen búgó hangon hívott, hogy olvassam. És most, hogy vége, azt kívánom, bárcsak ismét elolvashatnám. Tudjátok, egy olvasó életében rengeteg olyan könyv van, amit szeretne az első olvasás örömével újra átélni. Ez a regény egyértelműen ilyen, ha nem több. Mert nem hiszem, hogy valaha is elmúlik az a gyermeki öröm, amivel belevetettem magam, hogy aztán, szinte levegővétel nélkül, elolvassam.
A fekete rózsa ismételten egy olyan regény, amit el kell ahhoz olvasni, hogy átéld, miről is szól valójában. Most itt belemehetnék részletekbe, hogy miért is imádtam – ó, az a báj, ami végigkíséri az egész történetet -, de az nem lenne elég. Igenis, olvasni és átélni kell.
Családregény, sorsregény, hívjuk bárminek is, számomra a megtestesült csoda. Nagymamám életében sokat emlegette a háborút, amit fiatal, erdélyi lányként átélt, ezért valahogy még közelebb érzem magamhoz Annust, mint bármelyik más hősnőt (!!!), akivel eddig összesodort a sors.
Ez a történet oly’ kedves lesz az olvasó szívének, hogy azt fogja kívánni, bárcsak benyúlhatna a lapok közé, hogy jól megölelje a szereplőket.
Jeleztem, hogy ez nem egy értékelés lesz. Ellenben minden egyes szava a szívemben és lelkemben tovább élő csodaregényről szólt. Ha engem kérdeztek, A fekete rózsa biztosan szerepel a top 10 kedvenc regényeim között.
xx,
Becca
Lázadó Irodalom 
1 hozzászólás